Rögzült meggyőződések újragondolása: hogyan fejleszthető a nyitott gondolkodás?

A regényírókat gyakran foglalkoztatja az emberi megértés bonyolultsága. Lev Tolsztoj megjegyezte: „A legnehezebb dolgok is elmagyarázhatók a leglassabb felfogású embernek, ha még nincs róluk kialakult elképzelése; de a legegyszerűbb sem világítható meg a legokosabbnak, ha szilárdan és kétely nélkül hiszi, hogy már mindent tud róla”.

Ez egy korábban elterjedt pszichológiai nézettel cseng össze: sokan erősen ellenállnak a véleményváltoztatásnak. A közösségi média által felerősített merevséget gyakran az elmúlt húsz év politikai polarizációjának okaként említették.

Újabb eredmények azonban biztatóbbak. Stephanie Dolbier, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatója és munkatársai több módszert ismertetnek a nyitottság ösztönzésére. Kulcsfontosságúnak tűnik az érzelmi kellemetlenség elviselése.

Mit jelent a nyitott gondolkodás?

Mint sok pszichológiai tulajdonság, ez is egy skálán helyezkedik el. Gyakran ilyen állításokkal való egyetértés alapján mérik:

• Figyelembe kell venni a kedvelt következtetéseinknek ellentmondó bizonyítékokat.
• Nehéz kérdésnél több lehetséges választ kell mérlegelnünk, mielőtt következtetünk.

Az ellenkező hozzáállást például ez fejezi ki:

• A vélemény megváltoztatása gyengeség.

Aki az első kettővel erősen egyetért, a harmadikat pedig elutasítja, általában nyitottabb. Kész más nézőpontokat mérlegelni és új információk alapján módosítani álláspontját, nem ragaszkodik mereven egyetlen nézethez.

A szellemi rugalmasság előnyei

A nyitottságnak kézzelfogható haszna van. Philip Tetlock, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója és kollégái kapcsolatot mutattak ki az előrejelzések pontosságával. Egy kétéves, több mint 700 résztvevős versenyben a „szuperelőrejelzők” jóval az átlag felett teljesítettek, és új bizonyítékok esetén könnyebben módosították véleményüket.

A rugalmasság az irracionális hiedelmek ellen is véd. Az összeesküvés-elméletek gyakran építenek az összetett eseményekből levont elhamarkodott következtetésekre; a nyitott elme alaposabb értékelésre ösztönöz.

A nyitottság akadályai

A hibák beismerése szégyent okozhat és sértheti az egót, ezért sokan tekintélyük megóvásáért ragaszkodnak véleményükhöz. Vallási vagy politikai meggyőződéseink az identitásunkhoz is kötődnek, így módosításuk az egész énképünket fenyegetőnek tűnhet.

Az agy „motivált érveléssel” védi az egót: olyan információt keres, amely igazolja a meglévő feltevéseket, akár logikai hibák, téves hírek vagy védekező reakciók árán is.

Módszerek a nyitott gondolkodáshoz

Bátorság kell a belső kellemetlenséghez. Első lépés az érzelmek pontosabb felismerése. Egy 2019-es, „bölcs érvelésről” szóló vizsgálat szerint az érzelmeiket árnyaltan megfogalmazók jobban mérlegelnek különböző nézőpontokat, mint akik egyszerűen „jónak” vagy „rossznak” nevezik érzéseiket.

Így felismerhetjük, hogy más nézete nem feltétlenül vélt tudatlansága miatt bosszant, hanem mert nehezen fejezzük ki magunkat, vagy félünk, hogy butának látszunk. Ez saját érveink kritikusabb vizsgálatához és újragondolásához vezethet.

Ez magyarázhatja a tudatos jelenlét kedvező hatását is. Belső állapotaink megfigyelése segít felismerni és elkerülni az eltérő véleményre adott reflexes reakciókat, kiegyensúlyozottabb következtetésekhez jutva.

Másik lehetőség a szerepjáték. Egy kísérlet résztvevői olyan belső szerepet vettek fel, amely tudományos tárgyilagossággal és elemző távolsággal válaszolt nehéz helyzetekre. Ezután nyitottabbak lettek vitás ügyekben, köztük az izraeli–palesztin konfliktus kérdésében. Az előny legalább öt hónapig fennmaradt.

Az egyet nem értést tágabb élethelyzetbe is helyezhetjük. Heves vitákban megfeledkezünk sokféle identitásunkról, értékünkről és képességünkről, mintha teljes önértékünk egyetlen kérdésben az igazunktól függne. Hűségünk, kreativitásunk vagy humorunk felidézése csökkentheti a fenyegetettséget. Ez főként azoknál hatékony, akik már elismerik saját elfogultságuk lehetőségét.

Végül a nehéz érzelmeket fejlődési jelzésként is értelmezhetjük. Kísérletek szerint a szellemi fejlődés lehetőségére való emlékeztetés építőbb párbeszédre ösztönöz az eltérően gondolkodókkal. A hibák tanulási alkalommá válnak, és könnyebb elfogadni a korábbi meggyőződések tévedését.

Dolbier és kollégái hangsúlyozzák, hogy sok módszert még többféle helyzetben kell ellenőrizni, és várhatóan továbbiak is születnek. A jelenlegi kutatások mégis ígéretes kiindulópontot adnak. A szerző saját meggyőződéseinek megkérdőjelezésekor is alkalmazni kíván néhányat.